Mi zajlik bennünk?
Forrás : Molnár Eszter
Hogy is lehet az, hogy zsírral készült ételeket eszünk és mégis fogyunk.
Milyen folyamatok zajlanak a testünkben ilyenkor?
És miért szabad a szénhidrátokat csak mértékkel fogyasztanunk?
"A hízás két hormonja: egyik hizlal, a másik fogyaszt
Kétféle hormonunk van, az egyik csak a vérben lévő cukor szintjére reagál, a másik csak a vérünkben lévő zsír szintjére.
Ha szénhidrátot fogyasztunk, akkor a vérünkben megemelkedik a vércukor szintje. Van egy hormonunk, ami nem engedi magasra szökni a vérben lévő cukor szintjét, mert a vérből segít bevinni a cukrot a sejtekbe. Ha a sejtek telítve vannak már cukorral, akkor a májban zsírrá alakul a fölösleges cukor.
Ez a mechanizmus nagyon jól működik nemcsak az emberekben, de az állatokban is.
Segít a túlélésben. Ha van egyszer bőség a táplálékokban, akkor a fölösleg, amit nem használtak fel a sejtjeink a működésükhöz, zsírként eltárolódik a zsírszövetekben.
Ha netalán a táplálékok bősége megszűnik, és szűkösebb időszak következik, akkor is lesz felhasználható energiaforrása a szervezetnek, ez pedig a bőségben eltárolt zsír.
Az inzulin nevű hormonban nincs gátlás „beprogramozva”, megpróbálja a lehető összes cukrot eltávolítani a vérből és segíti a szervezetet, hogy minél több tartalékot halmozzon fel. Az inzulinnak ez a „hívatása”. Ő az elhízás hormonja!
Ha a fehérje beépülésével, az izomnövekedéssel nem foglalkozunk, ami az edzések függvénye, akkor bátran kijelenthetjük, hogy a hízás, vagyis a testsúly növekedése a zsírszövetünk mennyiségének növekedését jelenti, ez mérhető mérleggel és centiméter szalaggal.
Viszont van egy másik hormonunk is, ami a zsírra reagál, ez a leptin. Ha a zsírraktárainkban sok a zsír, akkor magasabb a vérünkben a leptin-szint. Ez a hormon az agyunkkal „kommunikál”, vagyis érzéseket teremt. A kevés leptin az agyunkban az éhség érzetét teremti, a sok leptin pedig a telítettség érzetét.
Az inzulin a zsírral nem foglalkozik, ahogy a leptin sem a cukorral. Két egymástól teljesen független hormon.
A nassolás valódi oka:
Ha zsíros ételt eszünk, akkor a vérünkben egy idő után megemelkedik a zsír szintje. Erre a leptin reagál. Ha több a zsírszövetünkben elraktározott zsír, akkor több leptinünk van, akkor a zsírbevitelre nagyobb leptin-reakció várható.
Vagyis: a leptin azt üzeni az agynak: állj, van már nekünk elég zsírunk: nem kell! Ha energia kell, akkor inkább a saját zsírunkat égessük! Ekkor az agy telítettség érzést produkál, így nem kívánjuk a további ételt.
Ez az a pillanat, mikor elkezdünk fogyni, mert fogy a zsírraktárunk és még éhesek sem vagyunk közben. Ezt az ajándékot kapjuk a leptintől.
Ha csak szénhidrátot fogyasztunk, amiben nincs zsír, akkor ilyen reakciót soha sem produkál az agy. Sőt, az alacsony leptin-szint miatt állandó éhségérzetet érzünk.
Ez a nassolás!
Ha csak szénhidrátot eszünk, például tésztaféléket, süteményeket, hamar éhesek leszünk.
A magyar ember, személyes megfigyelésem szerint, szereti a zsíros húsételeket és azt bőséges körettel szereti elfogyasztani. A mi köreteink nem saláták, hanem gyorsan cukorrá alakuló keményítőt tartalmaznak bőséggel.
A kenyér, a tészta, a rizs, a burgonya, de mondhatjuk, hogy valamennyi gabonaféléből készült köret keményítő-tartalma igen magas.
Na, ez az étkezésfajta a legrosszabb, főleg azzal is tetézve, hogy ha nagy mennyiségű. Ekkor az inzulinnak és a leptinnek is van tennivalója.
A köret miatt a vércukor emelkedik, a zsíros falatokra a leptin reagál. A leptin érzékeli a zsír emelkedését a vérben, szól az agynak, hogy ne!
Az eredmény: lassul az emésztés, telítődést érzünk. Ugyanakkor a rengeteg szénhidrát még ott van a gyomorban, a lassulás azt jelenti, hogy sokáig ott marad. A nagy adag étel savval való elárasztását a gyomornedvek sem győzik. Ekkor erjedés indul el a gyomorban, puffadunk, teltnek érezzük magunkat és a gyomor tartalma nagyon nehezen fogja elhagyni a gyomrot.
Ebben az esetben a leptinnek inkább káros a fellépése
A zsírban gazdag ketogén diétában, sok zsír kerül a vérbe, erre a zsírszövet által termelt leptin úgy reagál, hogy szól az agynak, hogy ne többet, van már elég zsírunk!
Más szóval a teliíettség érzetét kelti, így hamar abbahagyjuk az evést.
A hízásnak illetve a fogyásnak van még egy szereplője, a rostok. A rostoknak sokféle szerepe van, de a vércukor-szinttel és inzulinnal kapcsolatban is.
Csökkenti az ételeinkben lévő cukor felszívódását. A rostok között sok szénhidrát megrekedhet. Ha fogyasztunk szénhidrátot, de közben jelentős rost is jelen van, akkor a szénhidrát fogyasztása nem olyan veszélyes a hízás szempontjából. A rostok között megrekedt cukrok ugyan kierjednek a vastagbélben, de ezek az erjedések nem károsak, sőt sok esetben hasznosak.
Ha például a zsíros falatokkal nem keményítőben gazdag köreteket fogyasztunk, hanem rostban gazdag salátákat, puhított zöldségeket, akkor az a ketogén diéta kiváló kiegészítője lehet, és bizonyos mértékig a szénhidrát fogyasztással is lehet bűnözni.
Ne feledjük: a szénhidrátban szegény, de zsírban gazdag diéta fontos kiegészítője a növényi rostok.
Milyen érdekes, a növények az energiatartalékaikat keményítőben tárolják, az állatvilág és az ember pedig zsírban. Nekünk mégis a növényi eredetű energiabombára, a keményítőre kell vigyáznunk ételeinkben, mert az hizlal igazán. Ugyanakkor a mi energiabombánk, a zsír, inkább a fogyásban segít.
Legközelebb, ha fogyni akarunk és étterembe megyünk, ne a sovány csirkemellet válasszuk, hanem valami szaftosabbat. Köretnek inkább zöld levelekből készült salátát kérjünk, amit öntsünk le olaszosan!
Sütéskor soha ne használjunk olajat, de salátaöntetnek pedig citromot használjunk!
